12 órának kellett eltelnie, hogy képes legyek klavitúrát ragadni a rettenetes, sokkoló kiesés után.

Szögezzük le gyorsan: Svájc ugyan a csoportjából mindig továbbjutó, masszív középcsapat pozíciójára hajt, de nem a világ cikije, ha mégis kiesik. De ilyen reménytelenül elpusztulni azért nem szabadna. A fél világ egy olyan csapat kiesésén örvendezik, amelyik egymást követő 7 vébédöntős meccsén összesen egy darab gólt kapott. De sajnos jogosan örvendeznek.

Én az előző EB idején azért kezdtem el Svájcnak drukkolni, mert ők voltak a mezőny Nyugat-Magyarországa. Úgy képzeltem, ha a magyar foci ugyanolyan lenne, mint amilyen, az adott tehetségű játékosokkal és edzőkkel, csak éppen nem csalók és gazdasági bűnözők irányítanák, akkor kábé olyan csapatunk lenne, mint az övék.

A vébé első meccsén Svájc valami nagyon nem magyar dolgot művelt: túlléptek önmagukon és óriási bravúrt  értek el a spanyolok ellen. A világ lenyomorultabb csapatai is összeszedik magukat egyszer-egyszer, eldurran a lábuk és legyőznek valaki sokkal jobbat, kivéve Magyarországot. Most úgy tűnt, Svájc lesz a jobbik felünk, aztán jött először a chilei tockos, amit még úgy ahogy meg lehett magyarázni, majd a megmagyarázhatatlan hondurasi szopóroller.

Borzalmas ilyet kimondani, de a modern kori futball legvisszataszítóbb jelensége, a görög válogatott jutott eszembe arról, ahogyan Svájc képtelen volt egyetlen épkézlábat támadni a nagyon lelkes, de nem nagyon ügyes közép-amerikaiak ellen, miközben egy 2-0-val továbbmentek volna. Nem is annyira az a durva, hogy a kettő nem jött össze, hanem az, hogy az egynek se volt szemernyi esélye sem. Lehetett persze tudni, hogy a Tolódó Toblerónék amennyire hatékonyan védekeznek, annyira impotensen támadnak, de sokkoló szembesülni azzal, hogy egy élet-halál meccsen egy darab svungos támadást sem sikerült összehozni. Hondurasnak bezzeg volt több jó kontrája és csak rajtuk múlt, hogy nem ők nyertek 2-0-ra.

A Nati hazament, de mi nem hagyjuk abba. Tovább drukkolunk
 
Angliának, mert nekik mindig, bár tök reménytelenül

Spanyolországnak, mert jó lenne utólag azzal emberkedni, hogy egyedül mi győztük le a világbajnokot

és friss szerelmünknek, Szlovákiának, mert ők egyrészt igazi tökös legények, másrészt ők az új, jobb Magyarország. Kicsik, de hisznek magukban, letojják a világot, és minden jóérzésű szurkoló örömére hazazavarták az Unalmas Öreg Macskaevőket.

Hajrá, Szlovákia!