Hajrá, Svájc!

Ilyen csak a Megbízható Óraművek földjén fordulhat elő: a 22-dik bajnoki fordulóban az összes hazai csapat nyert, legalább két gólt nyomva. A depressziósok kedvence, a Neuchatel Xamax sajnos kikapott a Hülye Nevű Csapatok Szpartakiádján korábban hússzor diadalmaskodó Grasshopperstől, a hasonszőrű Young Boys viszont legyőzte Vanczák Viliéket, vagyis a Siont. A bajnoki cím eléggé kinéz az FC Baselnek. Nyilván senki sem ismeri ezt a csapatot, pedig tele van pompás figurákkal. Itt csatár például az angolok ellen csodagólt lövő, ebből is következően válogatott Eren Derdiyok. A Hülye Nevek nemzeti büszkeségnek számító frakcióját erősíti még Benjamin Huggel, Beg Ferati és az utolkérhetetlen Oliver Stöckli. Ismert arc még a legtöbb igaz szurkoló Legrondább Világválogatottjában centert játszó cseh Lokvenc, illetve Marco Streller. Az eredmények:

Tiboru ajánlotta, mi meg gyorsan kitesszük: íme a leghíresebb Tomboló Bankár története kis internetezők számára, igen szórakoztatóan feldolgozva, egy, majd kettő, sőt három részben + egy ráadás. Ez egyébként egy kiváló blog, minden lyukacsos drukkernek forrón ajánlom.

Mozgolódnak az online szurkolótáborok. A legújabbkori történelemben természetes szövetségesünkké - lásd a Yakinok és Derdiyak - vált Törökország fanatikusai, az Izgága Zaccosok is elindították a blogjukat, olvassátok szeretettel, de azért világos, hogy

Hajrá, Svájc!

A második válasz: Mert nekünk van a világon a legjobb buzdításunk - a Hopp Schwiiz! -, ami zenei aláfestés nélkül is nyilvánvaló, ezzel a fenti, zseniális primkóhumorpunk számmal pedig még inkább az. Na, melyik országnak van ilyen fasza indulója? Mostantól az EB-ig naponta legalább egyszer hallgasd végig! Itt ugyanezt a számot úgy hallgathatod meg, hogy közben állóképeken barátkozhatsz a legmenőbb játékosainkkal + a rettegett drukkerhaddal, a Tomboló Bankárokkal.

Új sorozatunkban egyszerre igyekszünk kendőzetlen térítő tevékenységet folytatni az ingadozók táborában, illetve lelkileg megerősíteni a Megvilágosodottakat. A széria posztjainak segítségével megválaszolhatod értetlen barátaid elkerülhetetlen kérdését: Te mi a ráknak drukkolsz pont Svájcnak? Az első válasz: mert a lelátóról/fotelből/kocsmasztalnál igazi nemzeti büszkeséggel üvölthetem a világ legjobb szintetizátoros számait. Íme egy példa, ha már most be akarod magolni a szövegét, itt olvasható.

Például ezért. Az alpesi humor a legkeményebb középpályás védekezést is feltöri.

Mi svejciak igen korszerűek vagyunk, így rögtön megalakult perverz szubkultúránk facebookos klubja, mintegy kanalizálandó a felgyűlt enegiákat. Itt található, hopp, hopp, hopp!

Aki csatlakozni akar a kürtös-gyopáros kemény maghoz, az ezentúl erre a címre írhat. Küldjetek sztorit, személyes emléket, anekdotát, linket, képet, bármit. Merd először magadnak bevallani, aztán nyilvánosan is az emberek arcába kiáltani: "Igen, svájci szurkoló vagyok! Nem véletlenül bámultam annyit kiskoromban a svájci műugrókat. És ha tudni akarod, igen, svájci a fodrászom is. Nem kiabálok összevissza, hanem polgári módon, egy blog keretei között vadulok, hiszen svájci szurkoló vagyok."

A teljesen kiürült stadionban szintetizálva egyszer csak szembetalálkoztam a lelátó svejci szektorában látott Asterix-szerű szellemmel, aki ezt huhogta felém, a bajszára mutogatva:

a legnagyobb ficsor az volt ebben az arcszorzetben, hogy akkoriban meg sort ittam, es akkor kezdett itthon feltunni a Guinness, amit persze imadtam, na es a ket bajuszag alatt mindig ket barna folt a polomon emiatt.

(tovabbi gyengeje ennek a konstrukcionak, hogy az egyik oldal mindig gyorsabban nott, talan itt is latszik, hogy baloldali hosszabb, de akarhogy vagdostam, az mindig ket centivel hosszabb volt egy ido utan.)

A stadion kivetítőjén most néztem meg az utolsó pillanatok lassítását. A berni pásztorom nemes esésű mellszőrzetére esküszöm, hogy ez elfogultalanul is világos 11-es volt!Vonlanthen beadása után egy emberünk, akinek nem láttam a számát, ráfejelte és egy angol védő oldalra kinyújtott kezéről pattant vissza a labda.

Jók voltunk, középen ügyesen szőttük a helvét selymet, hátul két-három agorafóbiás pánikrohamot leszámítva prímán jódliztunk, elől voltunk kicsit töketlenek, de látszik, hogy ha Vonlanthen kezd, Banettával együtt Legyőzhetetlen Támadó Masinériát alkothatnak.

A blog igazából azért alakult, hogy az EB kezdetéig vidám, lendületes svájci drukkerhadat építsünk ki, úgyhogy aki észrevett minket, az írjon, sztorizzon, küldjön képet meg ilyenek. Mindjárt csinálunk postafiókot, oszt indulhat a buli, addig a kommentek között kommunikálhatunk. Nemsokára azt is megírjuk, miért érdemes svájci drukkernek lenni.

Steven Gerrard. Igen, bemondták. Nem mintha csodálkoznánk rajta.

Az utolsó öt percben többet táboroztunk az angol tizenhatos előtt, mint egy függetlenített KISZ-káderből lett posztúttörő. A legeslegutolsó pillanatokban a kocsonyás angol védőhalom közepén három emberünk is gólt lőhetett-fejelhetett volna 2-5 méterről, de minden elakadt meg lepattant.

Fabio: Kissé darabosan kezdtünk, de jókor jött a gól. A játékosokat nem mind ismerem, az a nagy magas pali nem olyan idétlen, mint gondoltam. A végén beküldtem a szertáros unokatesóját, mert nagyon unatkoztunk. Már látom a fényt az alagút végén, de rengeteget kell dolgozni ahhoz, hogy H. Kovács legendás börtönválogatottja nyomába érjünk. Sajnos ebben az országban a szurkolók azt hiszik, hogy a futballhoz csatár is kell, pedig nem, de majd megszokják.

Bónusznak egy másik Fabio, hátha csajok is olvasnak minket.

Íme Tranquillo Barnetta, aki eddig prímán osztogatott a csatárok mögött. A legbarátságosabb meccseken megengedik neki, hogy magával vigye a szörfdeszkáját, de az angol szervezők ezúttal szőrös szívűek maradtak. Sajnálhatják a krumplievők!

de Gerrard tizenhárom és ötnyolcadról fölélőtt. Ha itt lenne N'Kufo! Megint szépen hozzuk föl a labdát, aztán elbénázzuk.

Csak emlegetni kellett a csapattárstól ellesett mozdulatsort, egy Gerrard-passzt átvett a Shrek becenévvel megvert kövérember, és a svejci tizenhatos előtt kipróbálta a sasszét. Nem jött be, de a próbálkozást díjazzuk.

Nincs jobb szófordulat erre, az angolok konkrétan szopatják a svejci válogatottat, Rooney a saját tizenhatosa előtt hányt cselt, ha nagyon jó kedvében lesz, talán a Céronáldó-sasszé néven ismeretes mozdulattal is megpróbálkozik. Az NS ilyenkor szokott  közönségszórakoztató játékot emlegetni, hozzátéve, hogy kidomborodott a két csapat közti technikai különbség.

Plusz Hargreaves. Ha ezt nem tudjuk kihasználni, megérdemeljük a szopót. Vonlanthen, a fiatal faun éledezni kezdett, de Rooney kigáncsolta a 16-os sarkánál, ám a bírót ez nem izgatta fel. Visszatértünk a meccsbe, de nem vagyunk elég gólveszélyesek. A középpályás tologatásunk viszont mámoros. Örülj, Zug és Unterwalden!

Bejön Wayne Bridge és Owen Hargreaves. Ez utóbbit kedveljük, annak ellenére, hogy a ManU labdarúgója. Bridge nélkül el tudjuk képzelni az angol válogatottat, sőt, a Csabagyöngye FC-t is.

Crouch direkt elrontotta két méteről: egy nagyszerűen fellöbbölt zsugát kapott, de nem akarta megalázni a svejci kapust, így direkt úgy találta el, mint Dombi Tibi egy nagyon rossz napján. Az ellentámadásból egy kósza beadás hozta a frászt a védőinkre, de megúsztuk.

Most mondja a hang, hogy Rooney eladta a lelkét az ördögnek, ötmillió fontért (az nagyon sok pénz, mi is eladnánk), cserébe könyveket kell írnia. Kifestőset, hajtogatósat.

4 perccel a gólunk után egy lefejelt kirúgásból indítottak akciót a pudingok - a Pálcikaember volt a tettes - a továbbpergetett labdával Gólyaláb Gerrard elszelelt, prímán begurított és Wright-Philips betette az üres kapunk közepébe. Margairaz behozatalával erősítjük meg a hülye nevek szekcióját, itt még bármi lehet, mondjuk most Rooney lőtt egy félelmeteset.