Hajrá, Svájc!

SG elment az ún. "svájci retesz" bigyulái között, betette Wright-Phillipsnek, és helló, 2-1. Ez van, ha egy liverpooli játékos megrázza magát, középen állhatott volna egy Bayer Zsoltot formázó totemoszlop, arról is bepattant volna.

Egy gyors svejci támadés után az egyik kiejthetetlen nevű vert egy nagy gólt a harmincmilló (kidobott) fontba kerülő Ferdinand mellett, ráadásul ez az első válogatott meccse. Közben cseréltünk, a meglepően magas Crouch és nem kevésbé döbbenetesen alacsony Wright-Phillips a pályán, ha egymás nyakába állnak, három méter hetven lenne az angol gólem.

Barnetta ihletett, pörgetett passzával lépett ki a bal oldalon "Isten" Derdiyok, majd átvétel nélkül lézerpontos keresztlövést eresztett meg, bele a kapuba, ollé. Tényleg príma, tudatos akció volt.

Egyenlítettünk!

Nem lesz ennek jó vége ebben a formában. A Capello-pudingbrigád vadul dominál, most szerencsére lemegy Senderos.

Elrabolta a labdát a védelmünktől, majd futtából, jobbról, tizenhatról majdnem átemelte a semleges pozíciót felvevő kapusunkon.

Rögtön utána egy lefejelt labdát zúzott rá tizenhatról, hogy utána Jenas tökéletes lövését Benaglio még tökéletesebb repülés végén kiujjazza.

Egy Asterix kísértetére emlékeztető, síri figura jelent meg szurkolóink között, és pokoli fényben csillogó prést lengetett meg hófehér kezeivel. Ódon, fazerkezetű dobozkamerámmal sikerült egy lopott képet készítenem róla.

Csapatunk talán emiatt lépett föl ilyen agresszívan a félidő elején. Szinte nyomtunk, amikor Rooney tökéletes ívelt labdát kapott majdnem középen, de sületlen tőkehal módjára elbénázta az átvételt. Középhátvédünk alpesi jószívével még visszadta neki a labdát a kaputól 3 méterre, de az mellégurult a Mopszli sípcsontjáról.

Lehet, túl régóta van már a szigetországban, de a kopasz Arsenal-védő mindent megtesz azért, hogy meglegyen a második. Egy jó passza volt eddig. Pedig hat nyelven beszél.

Ezt hogy a bánatos tellvilmosba lehetett kihagyni?

Haha, pont N'Kufo le, Derdiyok be, aztán bejön Behrami Lichtsteiner helyett és indul a második félidő.

Itt van szolidan homoerotikus rajongásunk tárgya, Blaise N'Kufo, a holland Twente párductorony avagy toronypárduc típusú, rengeteg gólt lövő középcsatára. Speciel ezen a meccsen eddig nem sok fondüt zavart a kongói születésű alpesi fenomén, de neki nem kell sok, hogy büntessen, főleg egy ilyen tétova pudingvédelem ellen.

Brazília eggyel megy Írország ellen, hollandia odakint oktatja kettővel a horvátokat, hajrá Svájc!

Akik nem tudják fogni az ajroszportkettőt, azok el sem tudják képzelni milyen lehet úgy meccset nézni, hogy a meccs előtt, a szünetben és a posztkoitális homályban nem egy szabálytalanul levegőt vevő (egyesek szerint fulladozó) riporter és egy felmatricázott zakóban feszengő bajuszos (mondjuk ez plusz pont) ember ad tanácsokat egy ötszörös olasz bajnok és BL-győztes edzőnek, bármekkora gyökér is legyen Capello. És milyen már az, hogy egy angol meccsen örülni kell annak, hogy nincs szabálytalanság? Vinnie Jones, hol vagy ilyenkor?

Egyik szemem sír, a másik egy N'Kufo-aktfotón nyugszik. Nem voltunk cikik az első félidőben, sőt, az elején direkte domináltunk. Nem akarom azt látni, hogy a Capello-féle Anglia unalmas, béna, de eredményes, ám egyelőre így állunk. Ugyanakkor vannak annyira teszetoszák, hogy itt még bármi is lehet. Kuhm mester, tégy csodát! Ha másképp nem megy, vessük be a hirhedt, intravénás fondü-injekciót!

Egész ügyesen megy a passzjáték, meg a ritmusváltás, Gerrardot nem nyomja agyon Lampard méretes segge, és Cole is úgy ficánkol, mint aki el akarja adni magát a Dinamo Londonból. Rooney egyre inkább hasonlít egy hatvanéves ír alkoholista dokkmunkásra, és ezen az Oroszlánszívű Richárd által meghonosított, ritkás ám igen vörhenyes arcszőrzet sem segít. Carraghert a védelembe!

Lófaszt fütyülik, csak a "Hajrá Kerület!" és a "Budapesten mindenki cigány!" rigmusokhoz szokott átlagmagyar szurker nem tudja értékelni a szofisztikált szurkolási technikákat.

Most rossz svejcistának lenni. Joe Cole a zsenialitás határát súrolva sorban lealázta a Retesz tagjait a balszélen, majd külsővel prímán adott középre, ahol Jenas védőpartner híján simán bemandínerezte a kapunk közepébe.

Nesztek, hülyenevű semlegesek, bicskát gyártsatok, meg farakást, tehénre kolompot és jódlis zenegépet. Jenas lőtte, eh.

Nem mi, hanem a saját szurkolóik, zúg-zeng a Webley a búúúúzűástól, aztán Cole balról tüzel nagyobbat, mint az egyszeri anyanyúl, de Benaglio remekül dől rá. Senderos közben szokás szerint közönségszórakoztató labdaosztásba kezd, de hiába, Aglia impotens. Jaj, csak 40-dik percig, ekkor négyen-öten rohantak három védőnkre, de mikor Ronney az ötös sarkán rátekeredett, egy védőnk kispárgázta. Ijesztő percek.

Muhaha, nem csak a svejci (tiszteletem, Tamás bátyám) gyökereknek szorít a magyar, hanem az angoloknak is, én leszek az ellenpont. Mondjuk sok örömöm nincs ebben a kínlódásban, de így jár az, aki egy idióta olasz faszt igazol edzőnek, aki a védelem megerősítésével kezd, vagy valami ilyesmit mondott a szpíker, és ma az Upson-Brown duó számít erősítésnek. Egy normális labdarúgó van a csapatban, tessék kitalálni, SG a monogramja.

Az előbb a jobb szélről jöttünk szabaddal, és "Gólem" Senderos csúsztatása után a vicces nevek konteszt helyezettje, Eggimann majdnem befejelte a bal sarokba. Centiken múlott!

Benaglio, Senderos, Gygax, Barnetta, Spycher, Yakin, Inler, Lichsteiner, Nkufo, Fernandes, Eggimann

az angoloké:

James; Brown, Ferdinand, Upson, A Cole; Bentley, Jenas, Gerrard, Barry, J Cole; Rooney

Jaj, Rooney most balról, bokaízülettel alig pörgetett a kapufa mellé, bár Benaglio közelről figyelt. A 20. percben Barnetta Browntól kapott labdát és balról jó méterrel zúzott csak mellé.

A svájci szurkolók sajtból faragott reteszt emelnek az új Wembley légterébe. Anglia magához tért.

Ha-ha, a Capello-féle Anglia egy darab csatárt - a szokottnál is rondább borostát viselő Rooneyt - mert bevetni a Retesz ellen. Az első tíz perc abszolúte a minék volt, a középpáláyn már megfojtottuk az angol akciószerűségeket. Aztán a tizedik percben Rooney kapott egy fasza labdát a bal szélen, betört, de kapusunk bravúrosan beleugrott a lövésbe.

Az amatőr Svájc-rajongók gyakran a vicces nevek kedvelőiből keletkeznek: ez történt velem is, úgyhogy most ünneplek, mert régi bálványom, Gygax rohamoz mindjárt a bal szélen. Egy csatárral állunk fel, Blaise "Egy Kemény Isten" N'Kufo fogja kis szilánkokra formálni az angol pudingvédőket. És e pillanatban sípoltak, hajrá Svájc!